ÖRÜLJ VELEM.

FOKFÖLDI IBOLYÁM.

ÖRÜLJ VELEM 
"Az ember örömre született.

 Erről beszél minden mosoly,

minden kacagást minden nevetés.

 Ha mégis kevés az öröm, arról nem az örömben gazdag 

világ tehet, hanem az emberi szív, 

mely az örömet észre nem veszi, át nem éli.

 Az örömre szükségünk van, mert kiolthatatlan ösztönnel a bol-

dogságot keressük. 

A boldogság pedig örömökben lép elénk.
Amint életünk "egészét" a pillanatok,

 a percek töredékében éljük meg,

hasonlóképpen az "egész" 

boldogság egyszerre nem birtokolható, csak az 

örömben élhető át

A boldogságot keresem én is, mint Te.

 Nem találom én sem, amint Te sem leltél rá teljesen.

 Kérlek, most tarts velem.

 Nem vagyok tudós, sem bölcs. 

Csak ember vagyok, akire az öröm rátalált. 

Vagy a szívem lett érzékenyebb az öröm iránt? Nem tudom. 

Ám az örömmel naponta találkozom.
Itt. Most. Hívlak, örülj velem!

 A mindennapi kenyér mellé kell a minden-

napi öröm. 

A boldogságot mindig holnapra várjuk, holnaputánra, majd... 

Közben most élünk, most érzünk, 

most kell a szívnek örülni, hogy emberi 

legyen élete." 

(Idézet a könyvből)