ÁLARC.

Álarc 

Tudtam a neved, de nem tudtam, ki vagy?
Azt hittem, mindenki álarcot mutat.
A mögött embert hiába keresek,
Álca az egész, semmit se lelek.

De nézem a szemed: a szemed ragyog!
Álarctól ilyet sohase kaphatok.
Érzem a bőröd: puha és meleg,
Az álarc kemény, fagyos és rideg.

Kezemben arcod, szemedben szíved,
Csak nékem szóló, csöndes üzenet.
Tartalma titok, és az is marad,
Nem adják vissza felszínes szavak.

A titok a tiéd és talán az enyém lesz,
Nem tiéd, nem enyém: miénkről beszélek.
Álom az egész, vagy inkább... rege?
Égi csoda: de leginkább mese.

Mese, hol minden és mindenki szabad,
A rossz elvész, a jó megmarad.
A mese a miénk, az élet írja,
S mi benne lesz, a kettőnk titka.

Tudom a neved, s már tudom, hogy ki vagy.
S ha mégse? A mesében mindent szabad.
Szaladni, repülni: várnak az egek,
Csillagok leszünk egy álom - föld felett.